Az elmúlt idők kályhái

Az ember már csak érző lény. Ha a fűtésrendszer cseréjére készül, megérintik a múlt emlékei. A gyerekkor, az ifjúkor, a költözködés, a régi és az új lakáshoz kapcsolódó nosztalgiák.

Az gyerek emlékei

A legelső lakásban amiben éltem, egy kicsi kormos szénkályha volt. Nincs sok emlékem abból az időszakból. De mintha hideg lett volna. Nagy régi ház volt, nehezen melegítette be egy kis kályha, pénz is kevés volt a tüzeléshez. Anyukám is éjt nappallá téve dolgozott. Talán az ő hiánya miatt fáztam. Kellemes emlék viszont nagymamám csodálatos régi spórja, ami nem csak csodás meleget csinált, de mindig sült is benne valami finomság, krumpli vagy sütőtök, esetleg kalács vagy bukta.

A felnőtt emlékei

Felnőtt életemben, először tömbházban laktam, nem volt jó kiszolgáltatottnak lenni a távfűtésnek, volt pár hideg téli napunk az biztos, de sokan voltunk, szeretetben, valahogy nem volt akkora tragédia a hideg. Volt pokróc, levegő fújó, meleg tea. Aztán amikor saját családot alapítottam már a felelősség is az enyém lett. A régi kazánunkat szerettem, mert benn volt a nappaliban így melegített is, de óhatatlanul füst is jött belőle, így azért kellemetlenséget is okozott, aztán lecseréltük egy profi kazánra amit a garázsban tartunk, nem jön be se piszok se füst, viszont ki kell menni rakni a tűzre úgyhogy eddig még nem találtam meg az ideális fűtési módot, viszont rengeteg emléket gyűjtöttem télről télre. Nem elhanyagolható az emlékek melengető hatása sem.