A radiátorok története

A fűtés, a ruházat szárítása, a lábunk felmelegítése és saját magunk melegen tartása miatt a radiátorok minden modern otthon, iroda, és kórház elengedhetetlen részei. Már az emberi evolúció azon pontján vagyunk, ahol a fűtési rendszerünk megtanulhatja, milyen emberek vagyunk és milyen melegre vágyunk, amikor hazaérünk a munkából. De hol kezdődött ez az egész? Ki a felelős a jelenlegi kényelemért és hogy jöttek elő a radiátor ötletével?

A római és a koreai fűtési rendszerek

A barlanglakó őseink nyilvánvalóan nem tapasztalták azt a szintű kényelmét, amit mi manapság, és sokkal inkább hajlamosak voltak egy tábortűz köré gyűlni, a központi fűtés és a kandallók gondolatai pedig kétségtelenül távol álltak apró őskori gondolkodásuktól. A neandervölgyi ember messze nem volt brutális gengszterszerű lény, hatalmas fejjel és tompa világszemlélettel, hanem egészen komoly újítója volt otthona fűtésének. A bizonyítékok azt sugallják, hogy 420 000 évvel ezelőtt a kandallókat használták a mai Ukrajnában. Mamut csontokból készítették őket és fűtetővel látták el ezeket, és ezek a kis kandallók voltak a primitív otthoni fűtési megoldásai.

Másutt Európában a régi „barátaink”, a rómaiak a hypokaustum feltalálásának köszönhetően a központi fűtés korai formáját is ismerték. Vitruvius – a híres római író – ennek a korai házfűtésnek a találmányát Sergius Orata-nak, a hidraulikus mérnöknek és a híres római innovátornak tulajdonította. A rendszert nyilvános fürdőházak és különféle egyéb épületek fűtésére használták, és a rendszer a kemencéből származó forró levegőből és füstből állt, amelyet a padló alatti zárt térben keringtettek – ez a padlófűtés korai formája lehetett. A bronzkori koreaiak már hasonló, Ondol néven ismert rendszert használtak, már i.e. 1000-ben, ez a terv valószínűleg még régebbi is, mint a római megvalósítás. Ez a hagyományos koreai építmény nagyon hasonló volt a római modellhez, amely a fa és a füst közvetlen hőátadását használta a mély kőműves padló alsó részének melegítéséhez.