A fiatal szerelmesek egyrészt fiatalok, ezért vakmerően fittyet hánynak más tapasztalatokon alapuló jó tanácsaira, másrészt szerelmesek ezért azt hiszik, nekik nem kell áldozni a szürke hétköznapok oltárán. Ha azonban házasok és „házasok” is, gondolniuk kell a fűtésre.
“Ajtó sincs, meg ablak sincs/Ilyenkor a szerelem az nagy, nagy kincs”
Nem mintha évtizednyi házasság után kifogása lenne bárkinek a szerelem ellen, de valószínű, főleg gyerekekkel, hogy fontos lesz az ablak, az ajtó és egy jó fűtésrendszer is. Sokan spórolnak, alternatív utakat keresnek, alkudoznának akár a hideggel is, de bizony az otthon melegét leginkább a jó fűtés adja. Bonyolult, rögös út vezet a felismerésig, hogy amit rá kell áldozni, azt rá kell áldozni. Akár anyagilag, akár időben, akár lemondásban. Nem elhanyagolható az a szempont sem, hogy a fűtés szereléséhez értő igazi szakembert találni is már-már boszorkányság. Ha akad ilyen meg kell becsülni.
Az idő megtanít fázni
Talán már a jegyes oktatásokon pedzeni kéne a témát a házasulandóknak. Az idő megtanít fázni minden embert. Talán az egészségben-betegségben szöveg mellé is be lehetne tűzni, a forróságban-mínusz fokban részt, illetve az esküvői fotó mellé, be kellene keretezni a falra a megfelelő szakemberek telefonszámát. Nászajándéknak sem elhanyagolható egy-egy jó szaki elérhetősége.